Marcus Aurelius császár márvány mellszobrának gipszmásolata.
A büsztöt a tunicára felöltött mellvért és hadvezéri palást (paludamentum) fedi. A portré tehát főparancsnokként ábrázolja a császárt, aki uralkodásának jelentős részét háborúban töltötte, és a pannoniai határ mentén elhúzódó katonai konfliktusokra kényszerült. A hosszú tincsekben lelógó szakáll viszont a szellemi emberek képmásainak több évszázados hagyományát követi – Marcus Aurelius Elmélkedések című művében maga is azt írta, hogy inkább lett volna filozófus, mint uralkodó. Homlokfürtjei fölfelé vannak fésülve – ez az utolsó, negyedik portrétípusának megkülönböztető vonása –, ami a császárok ábrázolásai közül csakis őrá jellemző.
A kiállított gipszmásolat a római Palazzo Braschiban őrzött, Kr. u. 170-180 között faragott márványbüsztről készült, amelyet Civita Laviniában (az ókori Lanuvium), Antoninus Pius villájában találtak 1701-ben.
