Az athéni Nemzeti Régészeti Múzeumban őrzött pentélikoni márvány sírsztélé gipszmásolata.

Az építészeti keretbe foglalt sírdombormű Hégészónak, egy athéni polgár lányának állít emléket. Hégészó a sztélé jobb oldalán ül egy támlás, lábzsámolyos széken. Haját kendő és szalag fogja össze, fejét vékony fátyol fedi — talán esküvő előtt álló lányokat ábrázoltak így. Előtte hosszú ujjú ruhában és sajátos fejkendőben szolgálólány áll, és egy nyitott ékszeres dobozt tart feléje. Hégészó éppen egy nyakláncot emel ki belőle, amely egykor festve volt — mindkét alak figyelme az ékszerre irányul. A Kr. e. 410-400 körül faragott sztélé a klasszikus kori athéni sírművészet kimagasló alkotása; Babits Mihály verse révén a magyar kultúrának is része.

Babits Mihály:

Hegeso sírja

Egy görög emlékre

A kedvesem kétezer éve alszik,

kétezer éve meghalt s vár reám.

A neve Hegeso. — Lábhegytől arcig

márványszinű — s komoly görög leány.

Élő, habár lehellete se hallszik,

keble átduzzad ráncos khítonán

Fürtös fejében ki tudja mi rajzik?

Ül meghajolva. Méla. Halovány.

Előtte állva szolgálója tartja,

rabszolgalány, a drága ládikát,

amelyből ékszereit válogatja.

Talán azt nézi (lelkem bús reménye!),

melyikkel ékesítse föl magát,

ha megjövök majd én, a vőlegénye.

(1908)