Tárgytípus
Kultúra
Datálás
Kr. u. 2. század első fele – 3. század második fele
Hol található
Azonosító
Hyp-6291
Bibliográfia
Láng O., in AqFüz 18 (2012), 17-36; Láng O., in AqFüz 17 (2011), 18-35; Zsidi 2002; Nagy T., in BudRég 13 (1943), 359–400; Nagy T., in BudRég 18 (1958), 146–189
Felfedezés éve
1941, 2010–2011

Az aquincumi polgárváros délkeleti régiójában állt úgynevezett Festőház kutatására két alkalommal nyílt lehetőség. Az első feltárás 1941-ben volt, egy katonai lőtér kialakítása kapcsán. A rövid feltárást Nagy Tibor régész vezette, aki egy 18 x 12 m alapterületű, kilenc helyiséges épületet tárt fel. Az ásatási dokumentáció tanúsága szerint a ház romjai a feltárás idején rendkívül jó állapotban voltak: a kő alapozású, agyagtéglából készült felmenő falakon még eredeti helyén volt a festett vakolat és sértetlenek voltak az öntött padlók is. A leletanyagban számtalan freskótöredék, mécsesek és egyéb asztali- illetve konyhai edények mellett néhány festékes tégely is előkerült. Az utóbbiakban beleszáradva olyan festékanyag volt kimutatható, amely a falakat díszítő freskók alapanyaga is volt. Innen származik a ház elnevezése is, mivel Nagy Tibor ez alapján feltételezte, hogy a ház lakója egy festőmester volt. Bár a ház közvetlen környezetében nem volt módja kutatni, annyit meg tudott állapítani, hogy észak felé egy fűtőcsatornával ellátott helyiség is állt, déli irányban pedig egy kéthelyiséges pinceépület és egy hozzá tartozó helyiség került elő.

A házba észak felől egy porticuson át lehetett bejutni, amely egy szűk, folyosószerű konstrukción keresztül (ún. 2. helyiség) egy atriumra hasonlító, hosszúkás helyiségbe vezetett (5. helyiség). Ebből a központi helyzetű teremből nyílt az összes további helyiség. A szobák funkciója nagyrészt lakójellegű lehetett, amire a mindenütt nagy mennyiségben talált freskótöredékek, in situ lábazatok utalnak. Egyetlen helyiségnek volt egyszerűbb a belső dekorációja, amelyet az ott előkerült sok kerámiatöredék és az épületnek nevet adó festékes tégelyek jelenléte miatt konyhaként tart számon a kutatás. A feltáró a két legnagyobb termet (7. és 8.) mint triclinium (ebédlő) és tablinum („dolgozószoba”) és azonosította.

Az egyes helyiségeket díszítő falfestést néhány szoba esetében rekonstruálta is a feltáró: a 2. helyiségben a márványhatású lábazat felett a fehér alapszínű felületet kék és zöld színekkel festett kandeláberek osztották nagy mezőkre, amelyeket girlandok alatt kismadarak figurája díszített. A képmezőt felül stukkódekoráció zárta le. A 8. szobában Nagy Tibor növényi motívumos (sás) lábazatot rekonstruált, amely felett a sárga-fekete-vörös mezőket sárgásfehér színű kandeláberekkel tagolták.  

Az épület és közvetlen környezetének ismételt, részleges feltárására 2010-2011-ben került sor. Bár sajnos a ház Nagy Tibor által feltárt kilenc helyiségéből szinte semmi nem maradt ránk a lőtéri építkezés miatt, mégis számos új adattal egészült ki a Festőházról alkotott képünk. A munka során kiderült, hogy a Festőház Nagy Tibor által feltárt része egy észak – déli irányítású hosszúház középső traktusához tartozik: a ház egy közeli, kelet – nyugati irányú, széles utcáról nyílt egy hosszú, keskeny folyosóval (ennek része a 2. helyiség is), amelyből két oldalon nyílhattak a festett falú és mennyezetű lakószobák. Az épület szinteltolással készülhetett, déli része mélyebben, míg északi része egy magasabban fekvő traktusból állt. A korábban már Nagy Tibor által is megfigyelt fűtőcsatornás helyiség szintén ehhez az épülethez tartozott, csakúgy, mint dél felé a pince. A ház telkén, – amely déli irányban egészen a városfalig ért,– gazdasági tevékenységhez kapcsolódó objektumok, sütőkemence és csatornák kerültek elő. A számtalan kerámiatöredék mellett íróvessző (stylus), csont varrótűk, további freskótöredékek, egy férfifejet formázó építészeti tagozat és egy Venus istennőt ábrázoló terrakotta szobrocska is napvilágot látott a hitelesítő feltárás alkalmával. Az épület változatos leletanyaga, topográfiai elhelyezkedése és az alaprajza alapján talán bordélyházként is működő fogadóépület volt.

A hitelesítő ásatás során az épület periodizációja szintén pontosítható volt: eszerint az épület első formájában a Kr. u. 2. század első felében épült, majd egy belső átalakítás után ázad a Kr. u. 3. század közepén – második felében padlófűtéssel is ellátták az egyik termet és új közmű (csatorna) is épült a házhoz. Végül  a polgárváros legtöbb épületéhez hasonlóan a Kr. u. 3. század utolsó évtizedeiben hagyhatták fel a házat és később a területet már nem használták. 

A Festőház középső részét 2012-ben – Nagy Tibor feltárási dokumentációja alapján – római mintára felépítették, berendezték és ez ma is látogatható.

Láng Orsolya, 2016, 2023 (módosításokkal)

Tárlatvezetés a Festőházban Kővágó Dániellel