A korinthosi típusú sisak fala S alakban ívelő, nyakvédője erőteljesen kihajló. A felül erősen ívelt, hosszúkás szemkivágás alsó vonala ferdén, egy vonalban lefelé fut. Oldalt a fülek alatt hegyes beszögellés, az arcvédő szélei felhajtva. A nyakvédőn látható nagyobb és fölötte a sisakfalon lévő két kisebb átfúrt lyukhoz a sisakforgót rögzíthették. Orrvédője lefelé vastagodás nélkül húzódik. Pereme mentén lyuksor húzódik végig, jórészt még bennük maradt szegeccsel, közöttük bekarcolt pontokkal. Ezekhez a lyukakhoz eredetileg a bélést rögzítették.
Az archaikus görög sisaktípusok legnépszerűbb típusa, a korinthosi sisak, elnevezését minden bizonnyal a sisaktípus kialakulásának helyéről kapta. Ez a sisak az ún. Nikosia-csoportba tartozik, mely a Myros-csoporthoz képest kevésbé homogén összetételű. A csoport nevét egy különösen nagyszerűen megtervezett nikosiai példányról kapta. 
A sisak a Myros-csoport példáihoz (8443, 8447, 8444) képest jobban kiugró és nagyobb védelmet nyújtó nyakvédővel, valamint szűkebb, húzottabb szemnyílással rendelkezik, arcvédője rövidebb és élesebben előrenyúló. A sisak alacsonyabb, inkább oldalirányba szélesedett, kerekedett. Az orrvédő hosszúkásabb. Díszítés nem található rajta.
A korinthosi sisakok nagy számban kerülnek elő szentélyek területéről. Szentélyben történő felajánlásra utal a sisak felhajlított arclemeze: a megrongálás rendszeres gyakorlat volt a fogadalmi ajándékoknál, mely által a tárgy elvesztette eredeti formáját és rendeltetését, elhagyta a profán világot és helyet kaphatott a szentélyben.