Az athéni Ilisszosz-folyó medréből 1874-ben előkerült sírsztélé, az ún. Ilisszosz-sztélé gipszmásolata.
A bal oldalon egy távolba néző, meztelen ifjú áll síroszlopnak támaszkodva – ő az elhunyt. Görbe végű vadászbotot (lagóbolon) tart, lábánál a kutyája szimatol: ezek a vadászat, a férfihoz méltó életforma képjelei. Mellette botra támaszkodó, idős férfi áll, minden bizonnyal az apja. Megtörten néz a halott felé: nem való szülőnek gyermekét temetni. Tekintetük nem találkozik: nem a fiát látja, hanem az emlékképét. A sír talapzatán szolgafiú ül gyászba borulva. Az eredeti, Kr. e. 340 körül készült márványsztélé a domborművel díszített athéni sírkövek egyik kései darabja. Már egészen szoborszerű – a korai sírkövek reliefes ábrázolásait ugyanis jóval laposabbra faragták.
Ma az athéni Nemzeti Régészeti Múzeumban őrzik.
