Ifjú kentaurt ábrázoló császárkori márványszobor gipszmásolata.
A félig ló-, félig embertestű kentaur karján állatbőr lóg, bal kezében pásztorbotot (pedum) tart – ezek a civilizáción kívüli világ képjelei. Ugyanígy értelmezhető a fenyőág és nádsíp (szürinx) is, amelyet az eredeti mű szobortámasztékára faragtak (a másolatról hiányzik). A kentaur arcán harsány öröm – ő itt érzi jól magát.
A talapzaton olvasható görög feliratból tudjuk, hogy a szürke márványból faragott szobrot Ariszteiasz és Papiasz készítette Kr. u. 120-140 között egy Kr. e. 200-150 körül készült szobor nyomán. Mindketten a kis-ázsiai Aphrodisziasz egyik műhelyében dolgoztak. Aphrodisziasz a Kr. e. 1. század végétől a Római Birodalom egyik legfontosabb szobrászati központja volt.
A császárkori szobrot a Róma közelében fekvő Tivoliban (az ókori Tibur), Hadrianus császár villájában találták 1736-ban. Ma Rómában, a Musei Capitolini-ben őrzik.
