Apollón és Marszüasz zenei versengésének mitikus történetét egy Kr. e. 3. században készült szoborcsoport örökítette meg, amelyhez két szobor tartozott: a versenyben alulmaradt Marszüasz alakja, aki fához kötözve várta büntetését, és a szkíta rabszolgáé, aki a szatürosz megnyúzására készült. A hellénisztikus kori szobor nyomán készült a Kr. u. 2. század közepén a szatürosz márványszobra, amelyről ezt a gipszmásolatot öntötték. A mítoszt ábrázoló szoborcsoportnak ez a darabja tehát Marszüaszt, a szatüroszt a büntetés elszenvedésének pillanatában jeleníti meg. Az öreg, de nagyon izmos, szakállas, dús hajú Marszüaszt csuklójánál fogva fatörzshöz kötötték. Mezítelen teste megfeszül, állát kissé jobbra fordítva szorítja mellkasához. Lehajtott feje és tekintete mutatja: tudja, milyen kínok várnak rá. A szkíta rabszolga, aki már feni a kését, elevenen meg fogja nyúzni és borostömlőt készít a bőréből.
A császárkori márványszobrot ma a párizsi Musée du Louvre-ban őrzik.
