A gipszmásolat Tiberius császárt (Kr. e. 42 – Kr. u. 37), Augustus utódját ábrázolja. A császár fejét övező tölgyfalombos koszorút (corona civica) kitüntetésként eredetileg olyan polgárok érdemelték ki, akik csata közben megmentették egy római életét. Elődje, Augustus uralkodásától kezdve a tölgykoszorú azonban egyre inkább a császári hatalom jelképévé és így az uralkodók kizárólagos attribútumává vált: azt jelképezte, hogy egyedül a császár képes a rómaiak megmentésére.

A portrébüsztöt, amelyről a gipszmásolat készült, egy ismeretlen itáliai szobrász készítette bronzból 1500 és 1800 között. Az újkori (reneszánsz?) portré megmintázásához eredeti császárkori Tiberius-képmásokat használt fel. A császár arcvonásai és a középen – fecskefarokra emlékeztetően – kettéválasztott homloktincsei ugyanis leginkább az antik Tiberius-portrék utolsó, ún. Chiaramonti típusát idézik.

Az újkori szobrászmester kiválóan visszaadta az uralkodása végén igen népszerűtlenné vált és főleg kegyetlenkedéseiről elhíresült Tiberius császár fizikai adottságait, amelyeket a történetíró Suetonius így jellemzett: „Arcbőre fehér, a haja hátul úgy lenőtt, hogy nyakszirtjét is elfedte – ez családi vonása, arca nemes, gyakran mégis hirtelen támadt daganatok éktelenítették; különlegesen nagy szemével – ami szinte csodaszámba ment – éjjel is, sötétben is látott, igaz, hogy csak közvetlenül ébredés után (...) arcának feszült kifejezése volt, s többnyire hallgaton járt-kelt (...)"

A bronzportrét ma a párizsi Louvre gyűjteményében őrzik.