Hyperión

4 / 2060

A Daru utcai páncélos szobor

Tárgytípus
Kultúra
Méret
magasság: 157 cm; szélesség: 63 cm
Datálás
Kr. u. 3. század vége
Anyag
Leltári szám
94.10.1
Azonosító
Hyp-6459
Állapot
Töredék, feje és jobb kézfeje, illetve jobb lábának térd alatti része hiányzik. Felületén több sérülés található.
Bibliográfia
Pető, in BudRég 25 (1984); Müller, in BudRég 25 (1999), 265–267; Kérdő, in BudRég 25 (1999), 270–271; Póczy 1999, 204–206; Steinklauber 2010, 360; Budai Balogh, in BudRég 44 (2011), 144–146, fig. 10

A szobor 1981-ben a II. Daru utca 2/b számú ház előtti vízakna gépi kialakítása során látott napvilágot. A markológép kanalának nyakcsonkon és mellvérten éktelenkedő körömnyomai mutatják, hogy az életnagyságú, egy tömbből faragott márványszobor hanyatt feküdt a földben. A jobb, lépő mozdulatot tévő lábfejből csak a talapzatra támaszkodó csizmaorr őrződött meg. Az ugyancsak letört, irattekercsköteget formázó támaszték, és az abból kifaragott bal láb a talapzattal együtt a szobor megtalálását követő leletmentő beavatkozás során került elő. A szobron stukkó- vagy festésnyomok nem őrződtek meg.

A szobor contrapposto helyzetben áll, a testsúlyt a bal láb hordozza. A felsőtestet „klasszikus” típusú, kerek nyakkivágású izompáncél fedi, amelynek alhasi részét egykor akantuszlevél díszítette. A markolókanál rongálása miatt az akantuszlevél jelenlétéről ma már csak két vésett kontúrvonal és a karéjok találkozását jelző furat tanúskodik.
A szobor nyakcsonkjának hátsó részén megőrződött az elveszett fejen viselt corona civica szalagvégződése.

A páncél kettős vállkapcsai (epomis) közül a belső, hosszabb pánt hivatott a hátvértet a mellvérttel összetartani, míg a külső a hatékonyabb védelmet szolgálja, illetve takarja a karkivágás felső ívén két sorba rendezett, kisméretű, pikkelyszerű lemezek (pteryges) indítását. Az epomides kidolgozása nagyvonalú, csupán a kontúr megerősítésével jelölt, kitöltetlen felületű.
A hason vastagon beszegett szélű parancsnoki szalag (cingulum) fut körbe. A markoló kanalának körömnyomai miatt nehezen azonosítható a test középvonalában szalagon viselt, bevésett körökkel díszített lapos tárgy – feltehetően egy ékkövekkel kirakott lemez –, amely eredetileg a cingulum teljes szélességét kitöltötte.
A páncél alját a csípő és alhas vonalát jelzésszerűen kirajzoló sodronydísz választja el a nyelvformájú pterygestől. A pteryges felszíne rendkívül egyszerűen díszített, a nyelv alakú lemezek megerősített szegélyéből a szobor csípőjén körbefutó hullámvonal formálódik. A hullámvölgyek közét a kőfaragó kidolgozatlanul, kitöltetlenül hagyta.
A páncél alatt viselt bőrkabát (subarmalis) alsó szegélyére varrt szíjak térdig érnek, szinte teljesen elfedik az alatta viselt ujjas tunica (tunica manicata) alját. A lépő mozdulatnak a comb fölött mereven széthajló bőrszíjak csupán jelzésértékű kifejezést adnak. A szobrász a cingulumhoz és az epomideshez hasonlóan a bőrszíjak szegélyét is megvastagította, belső felszínüket simára csiszolta. A bőrszíjak alját két-két csavart rojt díszíti. A jobb felkart a már említett két sor pteryx mellett a subarmalis vért alól leereszkedő, szíjakra hasogatott, rojtos végű ujja is védi. A behajlított, csonkult jobb karon felgyűrődött a tunica ujja. A mellvérthez simuló kézfejből a kinyújtott mutató- és középsőujj végződése őrződött csak meg. A cseppformájú bojtokkal díszített szegélyű hadvezéri köpeny (paludamentum) egyenesen hullik a bal vállról a cakkozott szárú, rövid csizmába (mulleus) bújtatott láb mellett álló irattekercskötegre. A hengeres, jól azonosítható irattekercseket egyszer körbehurkolt kóckötél tartja kötegben. A paludamentumból kibontakozó bal kézfej középső- és gyűrűsujja irattekercsre kulcsolódik, a kinyújtott mutató- és kisujj a mellvérten támaszkodik.

A Daru utcai páncélos szobrot a korábbi kutatás helytartó képmásaként határozta meg, a Szépvölgyi úti ún. „helytartói villa” – valójában inkább Iuppiter-szentélykörzet – viszonylagos közelsége miatt. Csonkult jobb kezének mozdulata kétségkívül magas hivatali rangra utal, csakúgy, mint a polgári igazgatást szimbolizáló irattekercs-köteg. A karkivágás mentén viselt pteryx-sor kizárólag császárképmásokon bukkan föl, amiként az eredetileg oroszlánbőrből készült, oroszlánfejjel és négy lecsüngő tappanccsal díszített, később cakkozott pereművé egyszerűsödött mulleus is csak császárszobrok tartozéka lehetett. A corona civica viselése pedig I. Claudiustól – egy Caracalla-kori kétes adományozást leszámítva – kizárólagos császári előjog, csak az uralkodót megillető hatalmi jelvény.

Ikonográfiai sajátságai alapján a Daru utcai páncélos szobor császár képmásaként határozható meg.
A kevésbé díszített izompáncélok jellemzően Antoninus korától terjedtek el, és Severus Alexander uralkodása elején váltak kizárólagossá. A páncél alján futó, díszítetlen felületű pteryx-sor a 3. században jelent meg. A felkaron alkalmazott pteryges Antoninus-kori történeti reliefekről is ismert, páncélos szobrokon ennek ellenére csak a Severus császárok alatt alkalmazták először, tipikus ikonográfiai elemmé pedig a tetrarchia időszakától kezdve vált. A Historia Augusta szerzői már Gallienus és Carinus öltözéke kapcsán megemlítik a ruhán viselt gyöngy- és ékkő-applikációkat (SHA, Gallieni Duo 16.4; SHA, Carinus 17.1.), a képi források azonban egyelőre csak Diocletianus, illetve a tetrarchia időszakától kezdve igazolják az epomides, a cingulum és a balteus drágakövekkel való díszítését.

Budai Balogh Tibor, 2016