Hyperión

Az aquincumi helytartói palota palliatus szobra

Tárgytípus
Kultúra
Méret
magasság: 160 cm; szélesség: 80 cm
Datálás
Kr. u. 2. század második fele
Anyag
Leltári szám
64.11.173
Azonosító
Hyp-6461
Állapot
Feje, jobb karja, bal alkarja és keze, jobb lába térd alatt és bal lábszárának alsó fele a lábfejjel együtt hiányzik. Restaurált.
Bibliográfia
Szilágyi J., in BudRég 16 (1955), 404–405; Nagy T., in BudRég 22 (1971), 146–147; Schäfer 2014, 245

A kétszeres életnagyságú szobor a helytartói palota 13. számú (korábban 27. számmal jelölt) helyiségében, a császárkultusz templomaként azonosított épület mellett került elő az 1951–1952 között zajló tervásatás (MTA) során. A szobor feje, jobb karja, bal alkarja és keze, jobb lába térd alatt és bal lábszárának alsó fele a lábfejjel együtt letört, és elveszett. A mellkas bal felső oldaláról levált nagyobb darabot restauráláskor visszaragasztották. Az édesvízi mészkő jellegéből adódóan számos kisebb-nagyobb likacs pettyezi a szobor felületét, amelyeket eredetileg stukkóbevonat fedett el. Az alkotást fülkeszobornak szánták, hátoldalának kivitelezése ennek megfelelően elnagyolt, de az oldalnézetből még látható részletek – a bal karról lehulló köpeny, illetve a jobb oldali testformák és ruharedők –az elölnézettel egyenrangú kidolgozásban részesültek. A hát bal oldalán, a vállról leomló legmagasabb köpenyredő folytatásaként egy félpillérszerűen kialakított függőleges tagozat fut egészen a lábikra vonaláig, majd onnan a szobor teljes szélességében folytatódik tovább. A nyakcsonkból vastag fémcsap áll ki. A szobrot anyaga alapján helyi gyártmánynak, ugyanakkor művészi színvonala, a mélyebb redőárkokban tetten érhető fúróhasználat, és nem utolsósorban rendeltetési helye után egy meghívott művész munkájának kell tekinteni. 
A drapériába burkolt férfialak contrapposto helyzetben áll, súlya a bal lábra nehezedik. Testén hosszú, majdnem bokáig érő alsóruhát, chitónt visel, amely a mellkason íves, de sekély redőkbe omlik, a hason kisimul, majd a jobb combon és különösen a két láb között dúsabb redőzöttséget nyer. Ebben jelentős szerepet játszik a bal vállra terített, majd a háton keresztül a jobb hónalj alatt visszaforduló, a test előtt áthúzott, majd a bal alkarra terülő, és onnan a támasztékra hulló, vékony anyagú, hosszúkás bojtokkal díszített pallium is, amely csípő alatt összeráncolja a chitónt. A támaszték irattekercstartót (capsa libraria) vagy sima felületű oszlopot formáz.

A szobor mérete és lelőhelye császárszoborra utal. Ennek fényében még érdekesebb az ábrázolt személy görögös ruházata, amely a kora császárkorban még a közvélemény egyértelmű rosszallását váltotta ki, és a 2. században, vagyis e szobor készítésekor is leginkább a keleti származású értelmiségi (filozófusok, orvosok, tanítók, költők) viseletének számított. A szobor töredékessége dacára feltételezhető, hogy a filozófuscsászárként emlegetett Marcus Aurelius számára készült, akiről feljegyezték, hogy 12 éves korától palliumot viselt (SHA, Marcus 2.6).

Budai Balogh Tibor, 2016