A mészkő büszt 1993 őszén látott napvilágot Aquincum katonavárosának nyugati temetőjében (III. Bécsi út 38–42.), ahol eredetileg egy sírépítmény szobordíszítményeként szolgált. Az életnagyságot meghaladó alkotás feje a jobb karhoz hasonlóan letört és elveszett, de kisebb darabok a bal karból és a törzs jobb oldalából is lepattogtak. A névtábla jobb oldali pelta-fülének alsó volutája a törzs sérülésének esett áldozatul. Két nagyobb repedés húzódik a mellkason, az egyik a jobb oldalon keresztben, a másik a bal kulcscsonttól a bal felkarig harántirányban, de van egy kisebb repedés a bal oldali pelta mellett is, a törzs baloldalán. Stukkóbevonatnak vagy festésnek látható nyoma nem maradt.

A büszt erőteljes, nagy tömegű alkotás, amely katonás egyszerűségben ábrázolja az elhunytat. A tunicát viselő felsőtestre bojtos szegélyű köpeny borul, amelyet a jobb vállon korongfibula rögzít. A fibula alól leereszkedő köpeny a mellkas felső részén sűrű, játékos redőkbe gyűlik, lejjebb kisimul, majd szegélye a köpeny anyagának fonákját felvillantva fodrosan visszahajlik. A textília kifordulása miatt a névtábla bal sarka fölötti bojt nem csüng, hanem vízszintesen feszül. A köpeny a hónalj magasságában fordul vissza a színére, majd elfedi a bal vállat, amelynek külső oldalán egy újabb bojt szokványos helyzetben, függőlegesen csüng. A köpeny vállra boruló anyagából egy balra forduló szvasztika, feltételezhetően egy a 2. század harmadik negyede és a 3. század eleje között kimondottan a katonai viseletre jellemző, de ez esetben csupán díszítő funkciót betöltő horogkereszt-fibula emelkedik ki. A bojtos köpenyszegély és a szvasztika mellett a korongfibula felületén ábrázolt sisakos férfiprofil (Mars hadisten?) kölcsönöz visszafogott díszítettséget a katonabüsztnek.

Nem a büszt alsó vonala alatt, hanem annak hasán kapott helyet az egyszerű, léckeretes névtábla, amelyet két oldalról egy-egy amazonpajzs (pelta) alakú fül keretez. A díszítetlen mezejű pelta szarvai volutába csavarodnak, középtagja vízszintesen elfekvő cseppformát mutat. A tabula ansata az alábbi feliratot (TitAq 592) hordozza:
T(iberius) Cl(audius) Victor c(ustos) a(rmorum). A felirat betűi balról jobbra haladva mindinkább összetorlódnak. Az „O” betű kisebb méretével tűnik ki, a kereten kívülre szorult utolsó betű jobb szára pedig már a pelta mezejébe csúszott, kereszttagja hiányzik.

Az egyenes aljú büsztláb tölcséres kiszélesedést követően gyűrűtagban zárul. A hasra áthelyezett névtábla helyett a büsztláb fölött emelkedő, sűrű, jobbra csavarodó kannelúrákkal díszített, forgástestet imitáló átvezető tag gondoskodik a talapzat és a szobor ízléses összekapcsolásáról, illetve az alsó és felső végén vaskosan kiszélesedő, pillérszerű támaszték eltakarásáról.

Az alkotás T. Claudius Victor altiszt, a legio II Adiutrix egyik „fegyvertári őre” (custos armorum) számára készült a 2. század második felében. Erre utal az Antoninus-korra jellemző életszerű-játékos szobrászati megfogalmazás, a felirat betűtípusa, a pelta-forma és a horogkereszt-fibula jelenléte is.

Budai Balogh Tibor, 2016