Bronzból készült kancsó külön láb- vagy talprész nélkül, a test alján keskeny profilgyűrűvel. A vállig egyenes vonalban szélesedő test világosan elkülönülő nyakban folytatódik. A nyak kissé hátrább ül a test középtengelyénél. Az ellipszis-alakú szájból derékszögben csőrös kiöntő nyúlik ki, a száj és a kiöntő egy síkban rézsútosan felfelé tart, és oldalt ki- és lehajló peremben végződik.
Az edénytest díszítetlen, a nyak első részén bekarcolt ornamentális díszítés: középen két, egymás felé forduló volutából fel- és lefelé egy-egy ötágú palmetta indul. A spirális-voluták csúcsából kétoldalt 3–3 borostyánlevél nyúlik ki. A középső dísz két oldalán 3–3 bimbó, illetve virág helyezkedik el. A száj és kiöntő felső részén és két oldalán vonaldísz látható. A száj és kiöntő peremén oldalt nyelvminta. A külön készült fül felül két vízszintes karral támaszkodik a szájnyílásra; a karok állatfejben végződtek, egyik hiányzik. A két karon és a fogó két oldalán gyöngysor húzódik végig, a fogó közepén barázda. A fogó alul két kihajló levélben végződik, az alsó dísz már az edényfalon fekszik: egymással szembenéző fekvő S-mintákból hétágú palmetta nő ki.
A kancsó feltehetően Vulciban készült. A csőrös kiöntőjű kancsókat az 5. század elején kezdték készíteni, és készítésük talán az egész 5. század folyamán, de legalább a század közepéig tartott. A csoport darabjait igen nagy számban az Alpokban és az Alpoktól északra fekvő lelőhelyeken találták. Ezek a kancsók tehát az etruszk kereskedelem irányának Kr. e. 5. század eleji megváltozásáról tanúskodnak: a tengeri útvonalak helyett az északra irányuló szárazföldi kereskedelem került előtérbe.