Egyiptomban évezredeken át használtak múmiakoporsókat. A bepólyált test alakját idéző forma az elhunytat a szintén múmiaként ábrázolt Oziriszhoz, a túlvilág urához kötötte, az arc viszont az egyén képmását őrizte, hogy a visszatérő lélek felismerhesse.
Ez a koporsó csupán formájában követi a múmia alakját. Díszítése olyannak ábrázolja az elhunytat, mint életében volt, mindennapi viseletben, a görög–római korra jellemző tunikában és köpenyben. Az arc aranyozása, a diadém és a rozetták ugyanakkor az isteni szférába emelik; átlényegülését a fej körül ábrázolt védőistenek segítik.
Az iszap és szalma keverékéből formált, gipsszel bevont és festett koporsó a közép-egyiptomi Akhmim temetőjéből származik. 1896-ban került Magyarországra, ahol szemléltetőeszközül szolgált a szombathelyi premontrei gimnáziumban.
