Alacsony talpon tojásdad testű, magas nyakú kosárfülű amphora. A fül át van fúrva. A nyak és a száj formája aszimmetrikus, enyhén a váza B oldala felé hajlik. A váza díszítése vörös alakos technikával, fehér kiegészítő festéssel: a nyakon és a vállon fekete függőleges vonalak, a hason két oldalt egy-egy álló nőalak, köztük egy-egy palmetta, és mindkét palmetta szélén két-két fölül spirálban végződő inda. A képmező alatt széles fekete sáv, a talp fölső peremén szintén fekete sáv fut körbe.
A főoldalon álló nő a derék és a mell között vastag övvel összefogott, díszes, szokatlanul hosszú és hosszan visszahajtott aljú (apoptygma) peplost visel. Feje profilból látszik, teste a szemköztnézettől 45 fokban a fej után fordul. Felemelt jobb kezében kancsót (oinochoé), leengedett bal kezében koszorút tart. Haját részben kendő (sakkos) takarja, fülében fülbevaló, mindkét karján spirál alakú karperec. Háta mögött fönt ablak, amelyből a végén liliomszerűen szétágazó lánc vagy füzér lóg le. Ez alatt, a nő keze magasságában négyszirmú virág. A nőalak előtt a földből ág nő ki.
A hátoldalon álló nő teljesen köpenyébe burkolózik, amely a nyaka alatt erősen kibuggyosodik, és a testből csak a behajlított jobb térd körvonalát, illetve a hátul behajlított bal kar vonalát mutatja. Alakját oldalnézetből látjuk. Fején kendő (kekryphalos), amelyből hátul egyetlen copf lóg ki. Előtte a földből ág nő ki.
A váza feltehetően a CA-festő saját kezű munkája (A. D. Trendall a festő munkásságán belül az ún. „Walters-alcsoport”-ba sorolja), de legalábbis az ő műhelyében készült. A műhelyre jellemző az ablakmotívum és a belőle lelógó lánc vagy füzér, illetve a földből kinövő ágak (a motívumok a CA-festő műhelyének másik három budapesti vázáján is megtalálhatók: 51.41, 2016.2.A és 50.250). Kifejezetten a Walters-alcsoport jellegzetessége az A oldali nőalak sugaras mintával díszített, hosszan visszahajtott ruhája, illetve a ruha alatt behajlított térd, amelynek vonala ráadásul sokszor aránytalanul lent van a test egészéhez képest.