Bronz nőalak, jobb lábával előre lép. Jobb karja előrenyújtva, bal keze lefelé néz, tenyere nyitva. Lábujjak jelölve. Hosszú ruhát visel, de nyakánál és a karoknál végződő szegélye nincs ábrázolva. A mellek nincsenek plasztikusan megjelenítve, viszont a szemeket, a mellbimbókat és a köldököt bélyegzővel ütött karikákkal jelezték. Az orr épphogy kiemelkedik, a fejen egy körkörös bevésés utal egyfajta fátyolra vagy fejfedőre.
Ezek a szkematikusnak nevezett kis bronzszobrok fogadalmi ajándékok voltak, és az umber művészet fennmaradt anyagának túlnyomó részét jelentik. Kevés alaptípusból állnak: sisakos harcos, ruhátlan férfi lépő vagy álló-, és hosszúruhás nő lépő vagy álló alakja. Az elemi formákból való építkezés jellemzi őket. Az arc gyakran két sík, amely középen egy élben találkozik. Az emberi test síkban kiterítve, sőt olykor lemezből kivágva jelenik meg. A szemeket, mellbimbókat és köldököt ugyanazzal a bélyegzővel beütött karika jelzi (a nők ruháján keresztül is jelölve). A fej és a nyak gyakran egybefolyik, a karok és a lábak rúd formájúak, csak az ujjakat jelzik néha. A lábakon gyakran ráillesztett csapok láthatók vagy maguk a lábak tű alakban végződnek, így a szentélyekben elegendő volt egy könnyen málló kőlap vagy egy homokkal-földdel fedett kis tér, ahová a szobrokat a fogadalomtevők beszúrhatták.
A bronzszobrocska a hosszúruhás lépő nőalakok típusának képviselője, stílusa alapján dél-umbriai környezetben készült a Kr. e. 5. században. Érdemes összevetni a lépő férfialakok típusával (lásd a Gyűjtemény ebbe a típusba tartozó bronzszobrocskáját).