Bronz nőalak. Az arc két síkból áll, ami középen egy függőleges élben fut össze. A fejen kúp formájú fejfedő, rajta három vízszintes irányú tagolás. A száj egy bevéséssel, a szemek és a mellbimbók bélyegzővel ütött karikákkal jelezve. A test lap-szerű, a hosszú ruha szinte mindkét lábat eltakarja. Karjai két oldalra (a könyörgők gesztusában) széttárva. A lábak pontszerűen végződnek.
Ezek a szkematikusnak nevezett kis bronzszobrok fogadalmi ajándékok voltak, és az umber művészet fennmaradt anyagának túlnyomó részét jelentik. Kevés alaptípusból állnak: sisakos harcos, ruhátlan férfi lépő vagy álló-, és hosszúruhás nő lépő vagy álló alakja. Az elemi formákból való építkezés jellemzi őket. Az arc gyakran két sík, amely középen egy élben találkozik. Az emberi test síkban kiterítve, sőt olykor lemezből kivágva jelenik meg. A szemeket, mellbimbókat és köldököt ugyanazzal a bélyegzővel beütött karika jelzi (a nők ruháján keresztül is jelölve). A fej és a nyak gyakran egybefolyik, a karok és a lábak rúd formájúak, csak az ujjakat jelzik néha. A lábakon gyakran ráillesztett csapok láthatók vagy maguk a lábak tű alakban végződnek, így a szentélyekben elegendő volt egy könnyen málló kőlap vagy egy homokkal-földdel fedett kis tér, ahová a szobrokat a fogadalomtevők beszúrhatták.
A bronzszobrocska a hosszúruhás könyörgő nőalakok típusába tartozik, ezen belül a dél-umbriai ún. Nocera Umbra csoportba sorolható. A csoport tagjaira jellemző, hogy főként lapos, lemezszerű figurákból áll. Leggyakoribbak a kitárt karokkal és tutulussal (az etruszk nők tipikus frizurájával) ábrázolt női figurák, melyet ez a darab is jól példáz. A csoport közel áll az Esquilinus-csoporthoz (lásd a Gyűjtemény ebbe a csoportba tartozó bronzszobrocskáit 76.9.A és 66.101.A).