Kratér, oldalán két vízszintes elhelyezésű, függőleges állású füllel. A két színnel, vörössel és feketével festett geometrikus motívumok között figurális díszítés is megjelenik: a fülek között mindkét oldalon stilizált, kidudorodó orrú és hegyes fülű állatfej emelkedik ki. A tölcsérben vörös sáv és fekete félkörök, a testen vörös és fekete sávok közt függőleges vonalakkal határolt, fekete hullámvonalakkal kettéosztott mezők. A füleken és díszeken is fekete-vörös festés figyelhető meg. 
Apulia korábban egységes kultúrájú területén a Kr. e. 7. századtól három rész vált elkülöníthetővé. Északon, középpontjában a mai Foggiával Daunia helyezkedett el, ami az ott élő fő etnikai csoportról, a daunusokról kapta elnevezését. A görög hatástól a Kr. e. 4. századig szinte érintetlen kerámiájuk a díszítés korábbi hagyományát folytatta. A túlnyomórészt geometrikus motívumok két színű, vörös és fekete festéssel kerültek a részben máig élő helyi formákat őrző vázákra. 
A dauniai Canosa műhelyeinek jellegzetes terméke ez a nagy tölcséres szájjal ellátott, gömbölyded edény (lásd a Gyűjtemény másik dauniai kratérját). A helyi eredetű vázaformát a Kr. e. 4. század végéig gyártották, bár Canosa ebben az időszakban már egyáltalán nem volt elszigetelt a görög művészet hatásától. A Kr. e. 4. században a vörösalakos vázafestészet jelentős piaca volt itt, a század utolsó harmadában pedig görög stílusú vázákat készítő műhely is működött. A görög és itálikus hagyomány tehát egyszerre határozta meg Canosa művészetét.
Az edénytípust feltételezhetően temetkezési rendeltetéssel is használhatták. Erre utalnak a sírsztéléken ábrázolt fül nélküli verzióik, valamint a sírmellékletként talált példányok. 
A vázát Jérôme Bresson (Párizs) restaurálta 2017-ben. A tárgy adatlapját lásd a Beazley Archive oldalán.