Sima, festett meandersorral díszített párkányon álló félköríves antefix, szélén körben tizenöt levélkéből álló kerettel, amelyet pálcatag és volutás végű szalag választ el a középen lévő maszktól. A Gorgó-fő apró tincsekbe rendezett hajjal és szakállal jelenik meg. Szemmagasságban elhelyezkedő fülei mellett két-két hosszú hajtincs. Szeme és orra nagy, felfelé görbülő szájában kiálló agyarak és kinyújtott nyelv látható. Élénk fehér, fekete és vörösbarna színezésdíszíti. Negatív formából készült.
A Gorgoneiont, mint a Kr. e. 7. század harmadik negyedében széleskörűvé vált motívumot minden bizonnyal az északnyugati görög területeken használták először épületek díszítéséhez (vesd össze a Gyűjtemény női fejjel díszített antefixeivel: T.87 és T.88). Alkalmazása a Kr. e. 6. század korai szakaszára nem csak a szárazföldi görög vidéken, hanem Magna Graeciában és Etruriában is elterjedt. A Campaniából ismert legkorábbi Gorgoneion-antefix Cumae városából származik, ám a Kr. e. 6. század során a motívumban bekövetkező változások Capua városához köthetők. Az itt létrejött, itálikus fejlődési szakasz eredményének tartják az immár szakállas arcú Gorgó-fő körülmegjelenő levélkeretet, a volutában végződő záró szalagokat és a magas talapzatot is. Az etruszk művészet hatását mutatják a kígyószerű tincsek és a tagolt frizura.
Campaniaban ezt a típust Capua, Cumae, Nola és Satricum városaiban gyártották a Kr. e. 6. század harmadik negyedében. (Lásd a Gyűjtemény másik campaniai Gorgoneion-antefixét.)