Üreges, alul nyitott terrakotta szobrocska, amelyet két formából illesztettek össze. Vörösesbarna nílusi agyagból készült, fehér fedőfestéssel.

A terrakotta szobrocska megmaradt töredéke profilált talapzaton álló lótuszvirágot formáz, a vastag szár mellett oldalt lóruszbimbókkal és rozettákkal. A levelekkel körülvett lótuszkehely előoldalát domborműves Szarapisz-büszt díszíti, amelyet két oldalról egy-egy ágaskodó kígyó vesz közre. Szarapisz tunikát és köpenyt visel, enyhén jobbraforduló fején kalathosz. A lótuszvirág tetején eredetileg helyet foglaló Harpokratész-alaknak csupán a bal lába és a nemi szerve maradt meg. A gyermekistent ruhátlanul, ülő testtartásban kell elképzelni, fején ifjúságfürttel és napkoronggal, jobbját a szájához emeli, baljában talán edényt tartott. Hasonló darabokon a háta mögött nagy napkorong látható.

A lótuszvirág és a napkorong Harpokratészt a napgyermekkel, Ré napisten teremtőformájával köti össze, amely az egyiptomi teremtésmítoszok szerint az ősvízből kiemelkedő lótuszvirágból született meg, és indította el a világ teremtésének folyamatát. A terrakotta-szobor típusa a Ptolemaiosz-korra nyúlik vissza, amikor az alexandriai uralkodócsalád tagjait gyakran Szarapisszal, Ízisszel és Harpokratésszel azonosították; a lótuszvirág oldalán megjelenő Szarapisz-alak az atyja örökébő lépő ifjú uralkodói legitimációját hangsúlyozza.