Kis kancsó (chous), a fekete mázra festett, jobbra futó groteszk férfialakkal. Az alját kivéve az edényt fémes csillogású fekete bevonat díszíti. Az alakon és az edény alján vörös festés (miltos) nyomai.
Az edényformának és a járulékos festéssel való díszítésnek is megvannak az athéni előzményei, bár az itáliai példányokat legalább fél évszázad választja el az attikaiaktól. A miniatűr vázát díszítő futó férfialak közvetlenebb módon kapcsolódik ahhoz a kultúrához, amelyben létrejött. A phallikus alak telt formáival, groteszk arcvonásaival az italióta vörösalakos vázafestészet valamennyi műhelyéből ismert "phlyax"-vázáknak, a helyi komédiajátszás jellegzetes műfajának szereplőire és azokkal összekapcsolható vázaképek alakjaira emlékeztet (lásd a Gyűjtemény paestumi vörösalakos harangkratérját!).
A járulékos vörös sziluettfestéssel díszített "ál-vörösalakos" vázákat, a vörösalakosakkal csaknem egy időben kezdték készíteni Apuliában, és népszerűségük az egész Kr. e. 4. század folyamán töretlen volt. Az ennél az edénynél megfigyelt bekarcolt tagolás teljes hiánya egy autonóm ízlés-vonás létezéséről tanúskodik, és néhány kivételtől eltekintve Dauniára, Peucetiára, Messapiára, illetve Lucania Apuliával határos keleti szélére terjed ki.
A chous az ún. "Xenon-csoport" vagy az ún. "Vörös Hattyú-csoport" vázái közé tartozik (lásd a Gyűjtemény apuliai kylixét!). A csoport kedvenc formája a kylix volt, belsejében többnyire a hattyú motívumával.
A váza apuliai-lucaniai műhelyben készülhetett Kr. e. 375–325 között.
A tárgy adatlapját lásd a Beazley Archive oldalán.