Széles talpú, alacsony lábú, megnyúlt testű alabastron. Rövid nyaka profiláltan válik el a testtől, szájkorongja széles. A talp alját kivéve a vázát fekete máz borítja. A vállon fehér járulékos színnel festett pontsor, alatta nyelvminta húzódik. Ezt követi egy fehér-vörös sáv, majd fehér pontsor és és végül fehér függőleges ágakkal elválasztott két mező. Az egyik mezőben szalag és thymiatérion, a másikban rozetta. A motívumok közötti területet virágok és pontokból álló motívum díszíti.
A Kr. e. 4. század második negyedében a dél-itáliai vázakészítő műhelyekben új technika jött létre. A vázák testét teljesen feketére festették, és erre a fekete alapra utólag vitték fel változatos színekkel – főleg vörössel, sárgával és fehérrel – a díszítést. Az Apuliában ezzel az új technikával díszített vázákat egy korai lelőhelyükről, az Adriai-tenger partján fekvő Gnathiáról (ma Egnazia) nevezték el. Az elnevezés máig megmaradt, annak ellenére, hogy a Gnathia-kerámia a tarentumi vörösalakos vázafestő műhelyekben született, és készítésének fő központja később is Tarentum maradt. A Gnathia-vázákat Kr. e. 380–370-től legalább a Kr. e. 3. század végéig készítették Apuliában, de utánzataik elterjedtek Szicíliában, Campaniában és Etruriában is.
A tárgy adatlapját lásd a Beazley Archive oldalán.
