Profilált talpú, gömbölyded testű kancsó. Széles nyaka élben válik el a testtől, kihajló szájperemben végződik. Hátul a váll tövében függőlegesen húzódó, gyűrűalakú szalagfül. A nyakat sárga, fehér és vörös járulékos színekkel festett fekvő ág díszíti, középen rozettával. A test pontsor alatt négy ággal keretezve 3 mezőre van osztva. Az egyik mezőben koszorú látható talajvonalon, a másodikban galamb talajvonalon és a harmadikban oinochoé talajvonalon. Az ábrázolásokat sárga és fehér járulékos színekkel festették fel a feketemázas felületre.
A Kr. e. 4. század második negyedében a dél-itáliai vázakészítő műhelyekben új technika jött létre. A vázák testét teljesen feketére festették, és erre a fekete alapra utólag vitték fel változatos színekkel – főleg vörössel, sárgával és fehérrel – a díszítést. Az Apuliában ezzel az új technikával díszített vázákat egy korai lelőhelyükről, az Adriai-tenger partján fekvő Gnathiáról (ma Egnazia) nevezték el. Az elnevezés máig megmaradt, annak ellenére, hogy a Gnathia-kerámia a tarentumi vörösalakos vázafestő műhelyekben született, és készítésének fő központja később is Tarentum maradt. A Gnathia-vázákat Kr. e. 380–370-től legalább a Kr. e. 3. század végéig készítették Apuliában, de utánzataik elterjedtek Szicíliában, Campaniában és Etruriában is.
A kancsó valószínűleg canosai műhelyben készült, a Kr. e. 4. század vége – 3. század első fele között.
A tárgy adatlapját lásd a Beazley Archive oldalán.