Profilált talpú, ovoid testű oinochoé. Szája hármas kiöntőjű, füle függőlegesen a száj vonala fölé nyúlik. Az alját és a talpat kivéve mázas. A nyakat fehér és sárga járulékos színnel festett szőlőlevél és virágdísz, a hasat vörös, fehér és sárga járulékos színnel készített ágról felfelé és lefelé lógó szőlőfürtök és kacsok díszítik. A talp alján az agyagon világos, vörös színű kereszt.
A Kr. e. 4. század második negyedében a dél-itáliai vázakészítő műhelyekben új technika jött létre. A vázák testét teljesen feketére festették, és erre a fekete alapra utólag vitték fel változatos színekkel – főleg vörössel, sárgával és fehérrel – a díszítést. Az Apuliában ezzel az új technikával díszített vázákat egy korai lelőhelyükről, az Adriai-tenger partján fekvő Gnathiáról (ma Egnazia) nevezték el. Az elnevezés máig megmaradt, annak ellenére, hogy a Gnathia-kerámia a tarentumi vörösalakos vázafestő műhelyekben született, és készítésének fő központja később is Tarentum maradt. A Gnathia-vázákat Kr. e. 380–370-től legalább a Kr. e. 3. század végéig készítették Apuliában, de utánzataik elterjedtek Szicíliában, Campaniában és Etruriában is.
A tárgy adatlapját lásd a Beazley Archive oldalán.
