Bal lábával előrelépő harcos alakja. A fejen arcvédő nélküli sisak, keskeny sisaktaréjjal. A felemelt jobb kar végén lyuk a lándzsának. A szemek, a mellbimbók és a köldök bélyegzővel ütött karikákkal jelezve. A test jobb oldalán reszelés nyomai. A szemöldökök felett egy vízszintes vonal jelzi a haj vonalát. 
Ezek a szkematikusnak nevezett kis bronzszobrok fogadalmi ajándékok voltak, és az umber művészet fennmaradt anyagának túlnyomó részét jelentik. Kevés alaptípusból állnak: sisakos harcos, ruhátlan férfi lépő vagy álló-, és hosszúruhás nő lépő vagy álló alakja. Az elemi formákból való építkezés jellemzi őket. Az arc gyakran két sík, amely középen egy élben találkozik. Az emberi test síkban kiterítve, sőt olykor lemezből kivágva jelenik meg. A szemeket, mellbimbókat és köldököt ugyanazzal a bélyegzővel beütött karika jelzi (a nők ruháján keresztül is jelölve). A fej és a nyak gyakran egybefolyik, a karok és a lábak rúd formájúak, csak az ujjakat jelzik néha. A lábakon gyakran ráillesztett csapok láthatók vagy maguk a lábak tű alakban végződnek, így a szentélyekben elegendő volt egy könnyen málló kőlap vagy egy homokkal-földdel fedett kis tér, ahová a szobrokat a fogadalomtevők beszúrhatták.
A szobrocska a dárdás-pajzsos harcosalakok típusába (lásd a Gyűjtemény további harcosalakjait 51.840 és 76.2.A), ezen belül a dél-umbriai ún. Amelia-csoportba sorolható. A csoport jellemzői, hogy a figurák orra gyakran meg van reszelve, a szemek pontozással, a száj pedig egy vágással van jelezve.