Szürkéssárga, finom szemcséjű agyagból, egy elülső és egy hátulsó negatív formából készült edény. Az ovális talapzatot külön formázták meg. Az alak kevésbé részletes hátsó oldalán egy szűrővel ellátott beöntőnyílás található, alatta pedig egy függőleges, gyűrű alakú fül. Az edénybe töltött folyadékot annak az amphorának a száján keresztül lehetett kiönteni, amelyen a színész könyököl. A tárgy felszínét vörösesbarna mázzal vonták be, emellett a testen és a bal lábon megmaradtak az eredeti lilásrózsaszín festés nyomai is.
Ez a plasztikus edény egy komédia színészt formáz: a részeg szolga karakterét ismerhetjük fel benne. A rövid chitónt, köpenyt és jellegzetes, széles szájú, szakállas szolga maszkot viselő férfi az oldalán fekszik, bal könyökével egy amphorára támaszkodva; ezt a vázatípust egyebek mellett bor tárolására is használták.
A kis váza az úgynevezett magenta-kerámiák közé sorolható; a plasztikus vázáknak ezt a csoportját Sir J. D. Beazley nevezte el a több példányon megmaradt rózsaszínes-lilás festéknyomok alapján. A magenta-áruk valószínűleg a Kr. e. 3. század második felétől – vagy esetleg már korábban is –, több különböző dél-itáliai műhelyközpontban készülhettek.
A budapesti darabhoz hasonló edénykék funkciójáról több feltételezés is született. Az egyik elképzelés szerint olajmécsesek feltöltésére használhatták őket. Egy másik elmélet szerint – a kiöntő és a szűrőlyukak átmérője alapján – inkább valamilyen folyékony ízesítő, illetve fűszer tárolására szolgálhatott ez a forma.
A tárgy adatlapját lásd a Beazley Archive oldalán.