A vékony aranylemezből kialakított, felfelé keskenyedő henger alakú függő Héraklés (vagy latin nevén Hercules) bunkósbotját formázza. Felső végét egyenes fedél zárja le, erre erősítették a barázdált függesztő karikát. A felső perem körül barázdált szalag, alatta filigrándrót szál fut körbe. Lejjebb három sorban filigrándrótból hajlított cseppek díszítik a függő felszínét: így ábrázolták a bunkósbotról lecsonkolt kisebb ágak helyét. A csüngő alja nyitott, pereme össze van nyomva (alsó zárólapja hiányozhatott).
A Héraklés-bunkót ábrázoló, tagolt felületű vagy egyéb változatos technikákkal díszített függők formája a hellénisztikus korra vezethető vissza. A római császárkor leletanyagában a Kr. u. 2. századtól a 4. századig fordulnak elő, sírokban és kincsleletek részeként. Az ásatások tanúsága szerint ezeket a bunkó alakú aranycsüngőket főleg nők és gyerekek viselhették nyakláncra fűzve és fülbevalóként. Írott források alapján tudjuk, hogy a bunkósbot nemcsak díszítőelemként kerülhetett az ékszerekre: az alexikakos ('a bajtól megóvó') Héraklés fegyverét védelmező amulettként is hordhatták.
