Kis talpon álló, öblös testű kratér. Elváló nyak, ki- és lehajló szájperem, a szájperemhez fedőlappal csatlakozó, függőlegesen elhelyezkedő oszlopfülek. A szájperemet és a fedőlapokat sugársor, a nyakat hullámvonalak közt fekvő babérág díszíti. A test felső részét és a talp oldalát fekete máz borítja.
A Salentói-félsziget a Kr. e. 7 századtól Apuliában elkülöníthető egyik fő etnikai csoportról kapta a Messapia elnevezést.
A messapus műhelyek működésüknek Kr. e. 4. századi szakaszában előszeretettel készítették a görög kratérformát, amit saját motívumkinccsel díszítettek. A kratérforma, valamint a vörösalakos vázák dekorációjából kölcsönzött babérág motívuma ebben az esetben már a hagyományos mattfestésű kerámia utolsó fázisát jelzik. A messapiai fazekasság utolsó szakaszának jellemzője, hogy a dekoráció ismét monokrómmá válik, barna festést és szegényes mázazást használva a díszítéshez, valamint hogy leginkább a vörösalakos vázafestészetből megismert edényformákat készítik.
A tárgy adatlapját lásd a Beazley Archive oldalán.
