Az egyharmad életnagyságú terrakotta szobor egy jobb kezét áldásra emelő, magas talapzaton álló férfialakot ábrázol. A letört bal kéz eredetileg egyenesen előrenyújtott lehetett. Az elölnézetben ábrázolt férfi arcát két sorban elrendezett csigás hajviselet keretezi, testét bokáig érő ruha fedi, amelynek az ujjai a könyökig érnek. A ruha redői függőlegesen futnak lefelé, ritmusukat egyedül az enyhén behajlított bal láb töri meg, jelezve, hogy a test súlya nem egyenlően oszlik meg a két láb között, hanem kizárólag a jobb lábra nehezedik.

A csigás hajfürtökbe rendezett frizura és a ponderáció megjelenése a szobor készítését a Kr. e. 5. század harmadik negyedére keltezi. Az üdvözlésre, könyörgésre vagy áldásra felemelt jobb kéz és az eredetileg előrenyúló bal kéz jellegzetes kéztartásában ugyanakkor a helyi bronzkori hagyomány őrződött meg. A szobor merev, egynézetű beállítása is az archaikus hagyományokat tükrözi, a ponderáció átvétele sem teljes, mivel sem a csípő, sem a fej nem mozdul el a frontális beállításból.

A minden bizonnyal szentélyben, fogadalmi ajándékként felállított szobor kéztartása alapján egyaránt ábrázolhatott istent és halandót is. Maga a szobor azonban a nyakára tapadt kagyló alapján egyértelműen a tengerből került elő.

A szobor a föniciai terrakotta plasztika repertoárján belül viszonylag ritkának számít egyrészt nagy mérete, másrészt az ábrázolt férfialak miatt, ugyanis a föníciai terrakották legelterjedtebb típusait a kisméretű, általában nőalakot (Astarté, Tanit) ábrázoló terrakották képviselik. A terrakotta szobrok fő készítő műhelyeit Tyrosra vagy környékére lokalizálják. Talán a budapesti darab is ott készülhetett.