Negatív formából préselt, etruszk, szembenéző ifjúfejet ábrázoló terrakotta. Az arcot a fejre húzott köpeny keretezi, amely alól kilátszanak a homlok hullámos fürtjei. A terrakotta felületén néhol vörös festés nyomai. Szentélybe áldozati ajándékként (ex voto) felajánlott tárgytípus, amely az etruszk művészeti hellénisztikus időszakára keltezhető.
A fogadalmi férfi- és női fejek vagy félfejek, a ma már jól ismert elképzelés szerint a teljes emberalakot képviselték. (Lásd például a Gyűjtemény fél női fejét!) Gyakran a fejükre húzott köpenyben láthatók, ami az áldozásnak a római kultuszban is használt kifejezése. Negatív formából sokszorosították őket, vonásaik bár változatosak, nem portréábrázolást jelölnek. Nagyszámú gyártásuk a Kr. e. 4. században kezdődött. Nem kötődnek meghatározott kultuszhoz, különböző istenek szentélyeiben ugyanúgy előfordulnak. Fő elterjedési területük Etruria, Latium és Campania volt. Készítésük a Kr. e. 1. század elején lezárult, hiszen ekkor a római polgárjogot kiterjesztették Itália szabad lakosságára, az etruszkok jogi különállása megszűnt és a vallásosságuknak az a formája, amelyhez a terrakották készítése fűződött, elvesztette jelentőségét.
