Világosvörös nílusi agyagból két formában mintázott figura, az oszlop tömör, az alapzat üreges. A szobrocska mereven frontális, csak elölnézetre komponált: a figura hátán hiányzik az előoldalon látható ujjas tunika és a vállon átvetett kendő. Az aránytalanul nagy fej, a hatalmas, tágra nyitott szem, a szakállborosta és a ruharedők merev, mértani modellálása a késő antik szobrászat Kr. u. 3. század végén feltűnő sajátos stílusáramlatát tükrözi. A testtartás a gyászolók póza volt mind a görög, mind a Ptolemaiosz-kori egyiptomi szobrászatban. A vállon átvetett, összehajtogatott kendő és a figura melletti oszlopon elhelyezett edény elárulják, hogy az alak temetési lakoma résztvevője lehetett. A temetéssel kapcsolatos szertartásokat és áldozatokat ábrázoló agyagszobrocskák a szegények halotti kultuszának dokumentumai: a szentélyekben felajánlott, vagy a sírban (a sírnál) elhelyezett terrakotta szoboralak maga volt a halotti áldozat, amely egyúttal az áldozat örökös megújulását is biztosította.
