Házaspár sírköve Palmyrából

Kultúra
Méret
46 x 53,8 cm
Datálás
Kr. u. 3. század eleje
Anyag
Készítési hely
Leltári szám
2004.1.A
Azonosító
Hyp-732
Állapot
Ép, több darabból összeragasztva.
Bibliográfia
Nagy Á. M., ÉM 2005 nyár

A mészkő dombormű főalakja díszes kereveten heverő, baljában ivócsészét tartó férfi. Öltözéke a kor perzsa viselete: saru, nadrág (a szárát jelző ráncok a saru fölött láthatók) és díszesen szőtt ruha. Dereka köré görög szokás szerint köpenyt csavart. Lábánál kettős párnán fülbevalós nőalak ül chitónban, a bal vállán kerek ruhakapcsoló tűvel megtűzött köpenyben és a fején átvetett kendővel, amit bal kezével az arca elé von, a gyász ábrázolásának egyik szokásos képi jeleként. Kettejük közt görög ruhájú, fiatal felnőttként ábrázolt ifjú, bal kezét összetartozásuk kifejezéseként a férfi vállára teszi. A szemköztnézetű kompozíció és a plasztikus formákkal ellentétben uralkodó linearitás a palmyrai művészet általános vonásai közé tartozik.

Az ifjú kétoldalán a már kifaragott domborműre arameus feliratot véstek, amelyet Komoróczy Géza a következőképpen olvasott és értelmezett.

Abdiból Bar'a' (fia és)
Marti a felesége

A személynevek a palmyrai névadás jellegzetes példái. Abdiból (görögösen Abdibólos): "Baál (isten) szolgája"; Bar'a' (görögösen Bareas): "Athé /Anat (istennő) fia"; Marti (görögös átírásban Marthis): "úrnő (becéző forma) / "úrnőm".

A darab tehát házaspár sírdomborműve volt. A palmyrai nekropolisok jellegzetes formája a közösségi temetkezés. A föld fölött gyakran torony, később templom alakú építmények jelölik a síregyütteseket, a föld alatt pedig sziklába vájt, egymásba nyíló folyosók falaiban előre kivésett, katakomba-szerű fülkék sorakoznak; ezekben hantolták el a halottakat, s a fülkéket szögletes kőlappal zárták le. A budapesti dombormű is ilyen zárólap lehetett (az újkorban vékonyabbra vágták, hogy lecsökkentsék a súlyát). Az ábrázolás főszereplője a kor társadalmi felfogásának megfelelően a férj. A szerettei körében lakomázó halott képe a férfihoz méltó élet emblématikus megjelenítésének népeket és évszázadokat átívelő kifejezési formája volt az ókorban – Hellasban és Italiában éppúgy, mint Mezopotámiában. A darab tehát a görög symposion, a latin convivium és a keleti kultúrákban elterjedt marzeah hagyományán nevelkedett nézők számára egyaránt kínálhatott érvényes mondanivalót.

A halotti lakomát ábrázoló domborművek a palmyrai sírszobrászat egyik fő témáját jelentik. A budapesti darab (stílusa, a betűformák és a hasonló példányok alapján) alighanem a 3. század elején készült.

A töredékekből összeragasztott dombormű az 1930-as években a New Haven-i Yale Egyetem gyűjteményében volt, később eladták; a nemzetközi műkereskedelemből került Budapestre.

A darab nem szerepel a Danielle Decrouez (Muséum d'histoire naturelle, Genève, Suisse) és Karl Ramseyer (Institut für Geologie, Universität Bern, Switzerland) által elvégzett projektben.