Michelangelo Taddei tondójának gipszmásolata.

Az itáliai művészek életrajzírójaként is ismert Giorgio Vasari (1511—1574) említi, hogy miközben Michelangelo a Dávid szobron dolgozott Firenzében, kinagyolt két márványtömböt, amelyekből egy-egy csodálatra méltó, ám befejezetlen

tondót faragott 1504-1505 között. A Taddei-tondó megrendelőjéről, Taddeo Taddeiről kapta nevét, aki módos textilkereskedő, műpártoló és Raffaello mecénása volt. A dombormű oldalnézetből ábrázolja a Madonna arcát, ölében a riadtan elhúzódó gyermek Jézussal. A riadalom okozója a gyermek Keresztelő Szent János kezében tartott tengelice, Krisztus szenvedésének és kereszthalálának szimbóluma, amely a Megváltó sorsát vetíti elő. A dombormű befejezetlensége különösen Keresztelő Szent János háttérbe olvadó alakjánál szembetűnő. Okát egyes művészettörténészek a sok megbízás miatti időhiánnyal magyarázták, ugyanakkor a tudatos művészi döntés lehetősége is fennáll: a szobrász a „non finito” műveknek az antik, platóni filozófiában gyökerező esztétikáját alkalmazhatta művénél. A tondót jelenleg a londoni Royal Academy of Arts őrzi.