Az egyetlen bronzlemezből kikalapált sisak fala erősen S-alakban ívelő, hátul a nyakvédő résznél kihajlik. A szemkivágás fölül erősen ívelő, alul ferde vonalban lefelé fut. A széles és magas, rögzített arcvédő rész alsó szélei felhajtottak. Piskóta alakú orrvédője lefelé enyhén vastagodik. A fülek alatt a peremen kis beugrás látható. A sisak peremét végig bekarcolt nyelvminta sor díszíti.
Formai alapon a sisak valószínűleg a Kr. e. 7. század legvégén vagy a 6. század elején készülhetett. 
Az archaikus görög sisaktípusok legnépszerűbb típusa, a korinthosi sisak, elnevezését minden bizonnyal a sisaktípus kialakulásának helyéről kapta. A darab az ún. Myros-csoportba tartozik, mely nevét a Gyűjtemény egyik sisakjáról kapta. A csoportba tartozó sisakokat a Kr. e. 7. század közepe körültől a Kr. e. 6. század első negyedéig gyártották. A sisaktípus a korai korinthosi sisakokhoz képest erősebb és masszívabb orrvédővel, íveltebb nyak- és hátrésszel rendelkezik, szemkivágása íveltebb és meredekebben fut lefelé, az arcvédőrész formája kevésbé merev és szögletes, a peremen illesztő lyuksor helyett bekarcolt díszítés fut. A Gyűjtemény másik Myros-csoportba tartozó sisakját lásd: 8447.
A korinthosi sisakok súlya akár a 2 kilogrammot is elérheti, ez az egyik legnehezebb ókori sisaktípus. A Kr. e. 7. századi hoplitafelszerelés alapdarabjává vált.
A korinthosi sisakok nagy számban kerülnek elő szentélyek területéről. Szentélyben történő felajánlásra utal a sisak felhajlított arclemeze: a megrongálás rendszeres gyakorlat volt a fogadalmi ajándékoknál, mely által a tárgy elvesztette eredeti formáját és rendeltetését, elhagyta a profán világot és helyet kaphatott a szentélyben.