A dombormű Egyiptomból származik, egy oxürhünkhoszi előkelő sírját díszíthette. Kentaurt ábrázol, amint ráveti magát az akanthuszindák sűrűjéből felszökő gazellára. A vadászat az ókori sírművészet kedvelt témája volt. Egyiptomban – mint másutt – az elhunyt státuszára és a síron túl is kedvelt időtöltésére utalt, egyúttal azonban a vadállatok által jelképezett káosz legyőzését is hirdette.
A görög mitológiában a kentaurok Dionysos kíséretéhez tartoztak. Dionysost Egyiptomban Ozirisszal azonosították – őt idézi a gazella is, amely a sivataghoz és Ozirisz ellenségéhez, Széth-hez kötődik. A gazellát elejtő kentaur tehát egyszerre jeleníti meg a sírban nyugvó ember Dionysosszal társított alakját és Ozirisz győzelmét. A gazella Egyiptom későbbi századaiban is a démoni rendezetlenség jelképe maradt, amely fölött a kereszt arat diadalt.
A dombormű eredetileg hosszabb fríz része lehetett, amelyen több szobrász dolgozott: a vadászó kentaurt és áldozatát a figurális szobrászatban iskolázott, kiváló képességű mester, a figurák hátterét képező indafrízt gyengébb képességű kőfaragó faragta.

A műtárgy anyaga nem tartozik a Danielle Decrouez (Muséum d'histoire naturelle, Genève, Suisse) és Karl Ramseyer (Institut für Geologie, Universität Bern, Switzerland) által elvégzett archaeometriai projekt keretében vizsgálható nyersanyagok közé.