Finom, téglavörös nílusi agyagból két formában készült, hátul kidolgozatlan, üreges, alul nyitott szobrocska. A trónuson ülő Ízisz istennőt ábrázolja, amint gyermekét, Hóruszt szoptatja. A trónus fejrészét kiszélesedő párkányzat zárja le, hátoldalát az égetés előtt bevésett kazetták díszítik, az oldallapok és a trónszék lábai szintén díszítettek. Az istennő bokáig érő chitónt és a vállán átvetett szalagot visel, hullámos fürtjeit középen választották el, majd a fül mögött hátrafésülték, a korona elveszett. Fejét kissé balra fordítja, lábát ferdén elhelyezett, egyik sarkával előreugró zsámolyon nyugtatja. Bal kebléből az ölében fekvő Harpokratészt szoptatja. A szoptató Ízisz (Isis lactans) ábrázolása fáraókori előképekig nyúlik vissza: Íziszt és más istennőket (főként Hathort) gyakran ábrázolták, amint a gyermekisteneket vagy a fáraót szoptatták. A Ptolemaiosz-korban a fáraókori típust hellénizáló ábrázolás váltotta fel: a kis terrakották feltehetően az alexandriai és memphiszi kultuszképmásokat utánozták.
