A talpgyűrűn álló lapított gömb alakú edényt kiöntőjének és fogófüleinek jellegzetes kialakítása alapján álkiöntős vagy kengyeles kancsónak nevezik: az edény tetején egy kiöntőre emlékeztető, de felül zárt, függőleges rúd felső részéhez illeszkedik a két kengyelformájú függőleges, íves fogófül. Az álkiöntő előtt helyezkedik el az edény valódi kiöntője.
Az edény kékeszöld fajanszból készült. Külső felületét fekete sávok festéssel díszítették: testét, tényleges és álkiöntőjét szabálytalan sávok, füleit rézsútos vonalkák díszítik.
Az edény az egyik legszélesebb körben gyártott és importált mykénéi kerámiaforma fajansz utánzata. Feltehetően egyiptomi műhelyben készült a 18. dinasztia végén vagy a 19. dinasztia idején, de a Nílus-völgyén túl ismerünk hasonló darabokat a mai Szíria, Libanon területéről (azaz a levantei partvidéken), valamint Ciprusról is. Valószínűleg olaj tárolására szolgált, amelyet kozmetikai vagy gyógyászati célokra is alkalmazhattak.
A vázát Jérôme Bresson (Párizs) restaurálta 2017-ben.
