Leírás
Lépcsős talpon álló, öblös testű athéni vörösalakos oszlopkratér. A peremet és a képmezők függőleges keretét feketealakos technikával festett borostyán-minta díszíti – ez a dionysosi motívum jól illik a symposion legfontosabb edénytípusához. Az egyik oldalon az edény nyakára festett vörösalakos palmetta-sor jelzi: ez a kratér főoldala.
A főoldalra festett képen egy fiatal nő kis tálat nyújt át egy felfegyverzett harcosnak – így szokták ábrázolni a harcba indulást kísérő italáldozat előkészületeit. Kétoldalt egy-egy hosszú ruhás férfit látunk. Mindketten jogart (sképtron) tartanak, ami itt azt jelzi: mitikus királyok (basileus). A nőalak mögött álló férfi jobb kezén hat ujjat látunk – a mester itt figyelmetlen volt.
A kép nem nevezi meg a szereplőket, mégis sokat elmond róluk. Egyszerre két basileus van jelen – ez leginkább a Tróját ostromló görögöket idézi, akiket Agamemnón és Menelaos, a „kettősjogarú Atreida-fogat” vezetett. A harcos pajzsát Pégasos díszíti – a görög mitológia leghíresebb szárnyas lova egy harcos gyorsaságát emeli ki, anélkül, hogy szorosan kötődne bármelyik héróshoz (például a „gyorslábú” Achilleushoz). A pajzsra bőrlebernyeg van erősítve, nyilaktól védi a harcos lábát. Fő dísze egy szem, ami itt szintén védelmező szerepet tölt be – ’mágikus’ módon, a bokán lévő szalagamuletthez hasonlóan.
A mellékoldalon három bizonytalan léptű férfit látunk; így szokták ábrázolni a symposion végén szétszéledő társaságot (kómos-jelenet). Kezükben skyphost és hosszú botot tartanak; ez utóbbi jelzi: korabeli athéni polgárokat látunk. A jobb oldali férfi nem fogja a botját, ez éppen megáll a levegőben – a pillanat ábrázolásának példája a görög vázafestészetben. A jelenet tehát a symposion után szétszéledő mulatozó athéni társaságot ábrázol (kómos).
A váza együtt jelenít meg egy mitikus történetetet és a korabeli élet egy ünnepi pillanatát. A kompozíció jelzi: az antik felfogás szerint ezek szorosan összetartozhatnak.
A váza a Siracusa-festő műve, és az etruriai Caerében találták. Ép állapota jelzi: sírból került elő. Etruriában tehát nem az élők symposionján használták, hanem túlvilági lakomára szánták.
A vázát Jérôme Bresson (Párizs) restaurálta 2017-ben. A tárgy adatlapját lásd a Beazley Archive oldalán.
