Kengyeles, másnéven álkiöntős korsó. Talpgyűrűn álló, magas, körteformájú (lentoid testű) edény, enyhén előrefelé dőlő kiöntővel és rövid, reliefgyűrűvel körülvett álkiöntővel. Az álkiöntő pereméhez két a vállból függőlegesen induló, kengyelformájú, íves fogófül csatlakozik, melyről az edény a nevét is kapta.
A vállat három csoportba rendezett, koncentrikus félkörökből kialakított virágminta díszíti. Az edénytesten különböző vastagságú vonalakból sávozott díszítés látható. Az álkiöntő korongját koncentrikus körök díszítik, a kiöntőn és az álkiöntő alján vízszintes sávozás fut körbe, a fülek külső felszíne szintén festett. 
A korsó eredetileg olajat, ezen belül is valamilyen speciális, illatos, fűszerezett olajat tartalmazhatott, amelyet kozmetikai vagy gyógyászati célokra is alkalmazhattak. A fogófülek és az álkiöntő kialakítása lehetővé tette az edény biztonságos tartását miközben a szűk kiöntő nyíláson az olajat cseppenként öntötték.
Az edény a mykénéi kori fazezakasság egy tipikus darabja. Noha ez a típus nem volt olyan népszerű, mint a kisebb méretű, gömbös testű kengyeles kancsók, mégis széles körben elterjedt a Mediterráneum keleti medencéjében. Készítési helyének lokalizálása nem egyértelmű, mivel hasonló darabok a görög szárazföldön, Rhodoson, Cipruson és a Földközi-tenger levantei partvidékéről is előkerültek. Az itt látható edény a késő-helládikus IIIA2 időszakban készült, lelőhelye ismeretlen.