Viszonylag alacsony, szűkülő talpon ülő robusztus, felfelé szélesedő edénytest, rövid, kifelé ívelő nyakkal. A szájperem vastag és szintén felfelé szélesedő. A vállból kifelé hajló, ív alakú fülekhez a nyak középtáján a peremhez éles szögben csatlakozó szalagfülek járulnak.
Az alját és a fülek belső oldalát kivéve rossz minőségű, könnyen lepattogzó barnás-téglavörös máz fedi. Az edény alján látható, valószínűleg az ókorban, kultikus céllal áttört lyuk arra utal, hogy temetkezéskor italáldozathoz használták.

A kratérformának ez a változata lakóniai találmány, a volutás kratérnak egy egyszerűsített változata. A fekete mázzal bevont és gyakran geometrikus díszítéssel is ellátott spártai példányokat a Kr. e. 6. században nagy mennyiségben exportálták Etruriába és Dél-Itáliába. A század utolsó negyedében, a lakón kratér-produkció utolsó szakaszában rosszabb minőségű festéssel bevont és durvábban formált példányok készültek, a festett díszítés eltűnik. Az export fő célpontja Magna Graecia és Szicília lett, ahol helyi műhelyek is létrejöttek. Az anyagországban és a helyi műhelyekben készült darabokat gyakran szinte lehetetlen megkülönböztetni egymástól, a budapesti példány készítési helyének meghatározása is bizonytalan.