Finom, halványvörös nílusi agyag és márgás agyag keverékéből (legalább) két formában mintázott figura, az arcon és a ruharedőkön még az égetés előtti utánmintázással. A karokat, a koszorút, illetve annak szalagját kézzel mintázták és később illesztették hozzá.
A szobrocska bal térdén térdeplő, fejét kissé balra és előre hajtó núbiai nőt ábrázol: etnikai hovatartozására gyapjas, göndör fürtjei, széles, pisze orra és tág orrlyuka, valamint telt ajka utal. Úgy tűnik, mintha tekintetével az egykor előrenyújtott bal kezében tartott tárgyat szemlélné, jobbját felemelte és könyökben behajlította. Szalaggal megkötött virágkoszorút visel, öltözéke hosszú-újjú, bokáig érő chitón és a ball vállon átvetett és a jobb hónalj alatt átnyúló, rojtos szegélyű sál.
A kiterjedt utánmintázás alapján gyanítható, hogy a szobrocska feljavított patrixként szolgált, amelyet a fazekasmester erőteljesen átdolgozott. Ez a tárgy kiemelkedik a hasonló, tömeges mennyiségben előállított szobrocskák sorából, nem könnyű azonban eldönteni, hogy pontosan kit is ábrázol.
A koszorú és a sál vagy köpeny alapján feltételezhető, hogy a nő kultusz résztvevője lehetett: talán papnő, aki boráldozatot mutatott be az istenség előtt, vagy éppen a halotti szertartások során. Ruházata az egyiptomi Isis-kultusszal hozza összefüggésbe. Stilisztikai alapon a szobrocska a Kr. e. 2. század első felére keltezhető.