A portré szembenéző ifjút ábrázol, rövid hajjal, vastag szemöldökkel és erős orral. Vállcsíkos fehér tunikát és köpenyt visel. A képet szürke alapra festették, a ruha és a szemfehér fehér, a száj és a tunika csíkjai vörösek. A portré enkausztikus technikával, azaz méhviasszal kikevert festékanyaggal készült. A 20. század kezdetén erősen átfestették; a darabot sokáig modern hamisítványnak tartották, a közelmúltban elvégzett anyagvizsgálatok azonban kimutatták az ókori alapozás és festékanyag nyomait.
A római császárkori Egyiptomban szokás volt, hogy az elhunyt képmását vékony fatáblára festett portrén örökítették meg, amelyet a múmiapólyába illesztve az arc fölött helyeztek el. A potrék az öltözék és az ékszerek tekintetében a korabeli római divatot követték, s bár az arcvonások egyéni jellegzetességeket is megjelenítettek, egyiptomi szemmel nem emlékképek voltak: a test halál utáni fennmaradását és túlvilági továbbélését szolgálták.
A portrét Bettina Vak (Bécs, Kunsthistorisches Museum) tisztította és konzerválta 2016-ban.
