A portré idősebb nőt ábrázol bíbor-szürke alapon. A nő nyakát kissé jobbra hajlítva szembefordul a nézővel. Homloka redős, szemöldöke vastag, hosszú erős orrától mély ráncok futnak le telt ajkáig. Bíborszínű tunikát visel fekete vállsávval, szokatlan módon ékszereit nem ábrázolták. A frizura választékánál fénypontokat, vagy őszülő hajszálakat figyelhetünk meg. A hajviselet alapján a kép Hadrianus korára keltezhető. Enkausztikus technikával, azaz méhviasszal kikevert festékanyaggal készült, jól kivehető cestrum-nyomokkal.
A római császárkori Egyiptomban szokás volt, hogy az elhunyt képmását vékony fatáblára festett portrén örökítették meg, amelyet a múmiapólyába illesztve az arc fölött helyeztek el. A potrék az öltözék és az ékszerek tekintetében a korabeli római divatot követték, s bár az arcvonások egyéni jellegzetességeket is megjelenítettek, egyiptomi szemmel nem emlékképek voltak: a test halál utáni fennmaradását és túlvilági továbbélését szolgálták.
A portrét Bettina Vak (Bécs, Kunsthistorisches Museum) tisztította és konzerválta 2016-ban.
