Finom, téglavörös és barnás színű márgás agyagból két formában készített, hátul kidolgozatlan, üreges, alul nyitott szobrocska, amelyen vékony festéknyomok láthatók: a lótuszrügyeken és a koszorún világoskék, az ifjúságfürtön fekete, a köpenyen sárga, a talapzaton sötétvörös.

A szobrocska Harpokratészt, az egyiptomi Hórusz isten gyermeki alakját ábrázolja. Az isten aszimmetrikus, kuporgó tartásban jelenik meg: jobb térdét felhúzza, jobb kezét a szájához emeli, baljában bőségszarut tart. Harpokratész a gyermeki mivoltát kiemelő egyetlen hajtincstől, az úgynevezett ifjúságfürttől eltekintve kopasz, a füle nagy és magasan ülő, arca kerek és telt, a pupillát befúrással jelezték. Hosszú, bokáig érő tunikát, és a vállára vetett köpenyt visel, jobb kezén karkötő látható. Koronája az egyiptomi fáraók ábrázolásáról ismert kettős korona, amelyet két oldalt egy-egy lótuszrügy szegélyez; a korona széles szalaggal átkötött, vastag koszorúhoz illeszkedik, ami az ünnepek világával kapcsolja össze a szobrocskát. Harpokratész alakját az egyiptomiak a termékenységgel és a bőséggel is összefüggésbe hozták: ezt fejezi ki a kezében látható bőségszaru. Kultusza a Kr. e. I. évezredben lett igazán népszerű: Ízisz és Ozirisz – a Ptolemaiosz-kortól Ízisz és Szarapisz – gyermekeként a trónörökös jelképének és védelmezőjének is tekintették.
Bár az alakot elsősorban elölnézetre komponálták és a tartás, a frizura és a fejdísz is egyiptomi, a szobrocska mégis elsősorban a hellénisztikus magasművészet hatását tükrözi, és az ikonográfiai típus, valamint a kidolgozás alapján a Kr. e. 2. század derekán alexandriai műhelyben készülhetett.