A terrakotta szobrocska lábait széttáró, ruhátlan, kövér nőt mintáz. Fején diadémot visel, bal kezével bal térde alá nyúl, lábát derekáig felhúzza, jobbjával pedig szeméremrészét érinti. A szétterpesztett lábtartás alapján az ilyen nőalakokat az úgynevezett Baubó-típusba sorolják, mivel korábban összekapcsolták őket a mitológiai Baubóval. Egy görög mítosz szerint Baubó úgy vidította fel az elveszett lánya – Persephoné – miatt búsuló Démétért, hogy felhúzta ruháját, így felfedve nemi szervét, az istennő pedig az obszcén gesztus láttán elnevette magát. Később más értelmezések inkább apotropaikus amulettként azonosították ezeket a kisplasztikákat. A széttárt lábbal ülő nőalakok bizonyos ábrázolásain azonban vallási kultuszra utaló elemek láthatók, így mégis elképzelhető, hogy kapcsolatban álltak az eleusisi illetve dionysosi misztériumokkal illetve az Alexandriától keletre fekvő Eleusisban rendezett Démétér-ünnepségekkel.
A szobrocska rózsaszínes vörös nílusi és márgás agyag keverékéből, két negatív formából készült: oldalán jól látható az illesztés nyoma. Hátoldala elnagyolt kidolgozású. Az üreges tárgy alsó részén kerek égetőnyílás látható, amelynek környéke kormozott.
