A görögök — számos ókori kultúrától eltérően — főleg emberi alakban jelenítették meg az isteneiket. Számuk is változó, hiszen bármikor megalapíthatták egy korábban nem tisztelt, újonnan érkező isten kultuszát. A görögökre ugyanis, mint szinte mindenütt az ókori világban, nem az volt a jellemző, hogy hittek volna az istenek létezésében, hanem az, hogy tudtak róla. Az istenek ábrázolásmódja is változatos volt, aszerint, hogy éppen melyik arcukat akarták kiemelni — máshogy mutatták Apollónt, ha a Múzsákat vezeti, és máshogy, ha bosszút áll az anyján esett sérelemért (lásd a Niobidák termét). A közös istenek tisztelete volt az egyik legfontosabb kapocs, ami összetartotta az ókori görögöket, hiszen széttagoltan éltek a Földközi-tenger medencéjében, a mai Katalóniától Grúziáig. Isteneiket más népeknél is tisztelték, így a rómaiaknál is, akik párhuzamba állították őket a saját isteneikkel — Athénát például Minervával, Artemiszt Dianával. Róma hódította meg Hellászt (Kr. e. 2. század), kultúrájának azonban sok vonását átvette: a görög kultúra görög-rómaivá alakult át