A görög-római művészet jellegzetes alkotásai a monumentális méretű, az emberi léptéket túlszárnyaló istenszobrok. A műfaj leghíresebb képviselője Pheidiasz (Kr. e. 5. század) két szobra volt: az athéni Parthenónban felállított Athéna Parthenosz és az ókori világ hét csodája közt számon tartott olümpiai Zeusz-szobor (egyik sem maradt fenn). Felületüket arany borította — az Athéna Parthenoszhoz körülbelül egy tonnát használtak fel —, a szabadon maradó testrészek (például az arc) pedig elefántcsontból készültek. A szobrok monumentalitása nem volt öncélú: az ábrázolt isten hatalmasságát jelenítette meg. A körülbelül 13 méter magas olümpiai szobor például trónon ülve ábrázolta Zeuszt; körülötte kicsinek tűnt a templom belső tere, ha az isten feláll, átszakította volna a tetőt. Athéna szobra is mintegy 12 méteres volt. Az istennő Niké (Győzelem) szobrát tartotta a kezében — ez volt emberméretű (kb. 180 cm magas). Embereket csak elvétve ábrázoltak ilyen formában. Főleg római császárokról maradtak fenn monumentális szobrok. A méretükkel is jelezték: az uralkodó az istenekhez hasonló.