A Római Birodalom uralkodóiról sok portré maradt fenn. Mint az ókori portrék általában, ezek sem törekedtek az arcvonások pontos megörökítésére. Az viszont jól leolvasható volt róluk, hogy a császárok milyennek akarták láttatni magukat. Augustust például még akkor is fiatal férfinak ábrázolták, amikor már ötven körül járhatott. Közvetlen utódait, az általa alapított Iulius—Claudius-dinasztia tagjait is az övéhez hasonló arcvonásokkal ábrázolták — akkor is, ha nem voltak vérrokonok. Az uralkodóportrék tehát főleg azt mutatják meg, hogyan határozta meg magát egy császár az elődeihez képest. Egy uralkodót sok képtípusban ábrázolhattak, amelyeket a római pénzérmékről is ismerünk. Az érmék legtöbbjéről meghatározható a kibocsátás éve, ezért a képtípusok zömét jól tudjuk keltezni. Számos császár tiszteletére azonban a halála után is állítottak portrészobrokat, amelyek gyakran a régi ábrázolásmódot követik. A Római Birodalom városaiban nagyon sok császárportré állhatott a köztereken; joggal hasonlítják ezeket a mai óriásplakátokhoz.