A reneszánszban kezdettől fogva nagy hódolat övezte az ókori görög és római művészetet. A 15—16. század fordulóján az antik minták használatának még nagyobb lendületet adott, hogy a Rómában zajló építkezési munkálatok során számos ma is közismert ókori szobor került elő. 1506-ban találták meg a Laokoón és fiai-szoborcsoportot, melyet hamarosan a Vatikánban állítottak ki. A Belvederei torzó már az 1430-as évektől dokumentált, a művészek körében azonban 1500 után vált ismertté. Michelangelo a szobrászat legnagyobb újítói közé tartozik, Dávid-szobra, a II. Gyula-síremlék szobrai példa nélkülinek számítanak, mindemellett talán nincs olyan szobrász, akire ilyen nagy hatással lett volna az antik művészet. Merőben eredeti alkotásain mindvégig merített az antik mintákból. A Laokoón-szoborcsoport a Haldokló rabszolga és a Megkötözött rabszolga szobrait, a Dávidot a római Capitolium tér Dioszkurosz-szobrai inspirálták, a Belvederei torzót pedig aktábrázolásainál használta fel rendszeresen.