Az ókori görögöknek nem volt olyan szent könyvük, mint a keresztényeknek a Biblia, vagy az iszlám vallás követőinek a Korán. Az istenekkel, természetfeletti lényekkel és a túlvilági élettel kapcsolatos hiedelmeiket irodalmi alkotásokból, mint például Homérosz, Hésziodosz  és Hérodotosz  műveiből, feliratokból és a régészek által talált leletekből ismerhetjük meg.

Az ókori görög vallás politeista volt. A görögök az isteneket emberi külsővel és tulajdonságokkal ruházták fel, csak hatalmuk nagysága és halhatatlanságuk különböztette meg őket az emberektől. Kiemelkedett közülük tizenkettő, akikről úgy képzelték, hogy az Olümposz hegyén éltek. Mindegyik istennek volt „szakterülete”, amelyért felelős volt. Zeusz például az ég és a villámok ura, Apollón a tudomány és a művészetek, Dionüszosz a bor és színjátszás istene, Aphrodité pedig a szerelem istennője volt.

Az istenek – a görögök elképzelései szerint – igényt tartottak az emberek hódolatára. Minden polisznak voltak kiemelt istenei (például Athénnak Pallasz Athéné), akik védelmezték a várost és lakóit a természeti csapásokkal és a külső ellenséggel szemben. Ha azonban nem kapták meg a kellő tiszteletet, könnyen haragra gerjedtek, ami végzetes következményekkel járt az emberekre nézve. Szükség volt tehát rendeszeresen elvégzett szertartásokra.

A szertartások helyszínei a templomok és más szent helyek voltak. A tiszteletadás fontos része volt az áldozat, amelyet egyénileg, de hivatalos ünnepségek keretében is bemutathattak. Áldozat lehetett étel, amelyet ajándékul az isten oltárára helyeztek, vagy italáldozat, például bor, amelyet az oltárra öntöttek. Nagyobb ünnepeken állatáldozatot is bemutattak, amely során levágtak egy kiválasztott állatot, egyes részeit elégették, húsát pedig közösen elfogyasztották. A nagyobb szentélyeknek saját, állandó papjaik vagy papnőik voltak, akik elvégezték a szertartásokat. A vallási ünnepek alkalmával sokszor színházi előadásokat, sportjátékokat és felvonulásokat is tartottak. A görögök nem csak isteneik, hanem hérószaik és elhunyt szeretteik előtt is áldozatokkal és ajándékokkal tisztelegtek.

A hivatalos ünnepek mellett fontosak voltak az úgynevezett misztériumok is. Ezek olyan titkos szertartások voltak, amely során a résztvevők egy isten beavatottjai lettek. A leghíresebbek a Démétér és Perszephoné tiszteletére Eleusziszban tartott misztériumok voltak.

Az ókori görög vallás fontos része volt a jóslás is. A jósok véleményét nem csak magánügyekben kérték ki, hanem állami szintű kérdésekben, például háborúkkal kapcsolatban is. A jósdák általában egy-egy istenség vagy hérósz szentélyéhez kötődtek. A leghíresebbek közé tartozott Delphoi, ahol Apollón papnője, a Püthia adott jóslatokat, vagy Zeusz szent ligete Dódónában, ahol a szent tölgyfa leveleinek susogásából jósoltak az isten papjai.