A Római Birodalom az ókor egyik legsikeresebb állama volt, amelynek területén számtalan nép, kultúra, művészeti és vallási hagyomány élt egymás mellett többnyire békében.

Az ókori római vallás politeista volt. A rómaiak számos emberi alakot öltő istent (deus) tiszteltek, akiknek saját szentélyük, ünnepeik és papságuk volt. A királyság korában Mars, Quirinus és Jupiter emelkedett ki közülük, a köztársaság korára azonban már Jupiter, Juno és Minerva vált a három legfontosabb istenséggé. Az első hivatalos, állami szentélyt is az ő tiszteletükre építették Rómában a Capitolium dombon. Évszázadokon át ők voltak a római államvallás központi alakjai, ez azonban nem jelentette a többi isten eltűnését. A rómaiak a legtöbb jelentős istenüket megfeleltették egy-egy görög istennek aszerint, hogy mi volt a „szakterületük”. De például Janusnak, a kezdet és a vég kétarcú istenének nem sikerült görög megfelelőt találni.

Ahogy a Római Birodalom terjeszkedett, a hódítók számos idegen vallással találkoztak. Kezdettől fogva befogadók voltak más népek isteneivel és hiedelmeivel, hiszen nem akarták magukra haragítani őket, a templomaikat azonban Róma város határain kívülre száműzték. Ritkán üldözték más vallások híveit. Főleg akkor, ha azok a római istenek kárára akartak téríteni, vagy ha valamilyen botrányt okoztak és megzavarták a közrendet.

A római vallásban nem volt túl szoros lelki kapcsolat az istenségek és a hívők között. A köztársaságkor végén és a császárkorban egyre népszerűbbé váltak a keleti eredetű misztériumvallások, amelyek az istenekkel való személyes kapcsolaton alapultak. Ilyen volt például az egyiptomi Ízisz vagy a perzsa Mithrasz kultusza. A császárkorban jelent meg a császárok vallásos tisztelete is.

A Kr. u. 1. századtól egy másfajta hit is megjelent a Római Birodalomban: hódító útjára indult a kereszténység. A politeista római vallással ellentétben a zsidó gyökerű új vallás követői egyetlen istenben hittek. Sok üldöztetés után végül a Kr. u. 4. századtól szabaddá vált a keresztény vallás gyakorlása, majd Kr. u. 380-ban államvallássá nyilvánították a Római Birodalomban.